November

Lényegi szempontból minden év azonos, a részletekben azonban a konkrét helyzetek jelentősen eltérnek egymástól. Nekünk van olyan méhállományunk, amelyik október közepére fiasítás mentes lett, tőle öt km-re egy másik telepen átlagosan három lépnyi fiasítás volt még, a fias keretekben elégtelen mézkészlettel.  Ha a két állományt gondolkodás nélkül, azonosan kezeltem, akkor az egyiknek használtam, de a másiknak ártottam.  Miért mondom ezt?  Csak azért, mert több méhésztárs jelzett vissza az elmúlt napokban így:

-pedig etettem,

-pedig védekeztem atka ellen.

Pedig így- pedig úgy...

Ez nyilván igaz, de nem úgy, nem akkor, és nem annyit és nem azt kaptak a méhek amennyit a helyzet megkívánt.  Az elpusztuló méhcsaládot nem érdekli sem a kifogás, sem a mentegetőzés....

Novemberben állandósulnak a hűvös napok, méhcsalád kezelésre már nincsen mód, de szükség sem. Ha azonban elmaradt volna valami életbe vágóan fontos dolog: egy-egy családnak nincsen elegendő élelme vagy anyátlanná vált, azt még érdemes orvosolni, hiszen a késői zavarás által okozott kár kisebb veszteség, mint a teljes pusztulás.

Egy-két család átnézésével ilyenkor meggyőződhetünk a fiasítás mentes állapotról, ami a záró atka elleni kezelés sikerének kulcsa. Kezeléskor fokozottan figyeljünk a megfelelő védőfelszerelésre, használjunk gumikesztyűt, maszkot.

A záró kezelés után felhelyezzük a madárhálót és tisztuló kirepülésig nem bontunk kaptárt. Ezzel egy időre véget ért a sürgős teendőink sora, de a fontosak hosszasan előttünk sorakoznak.

Én a feladatokat egy füzetbe gyűjtöm, ami mindig nálam van, mivel sokszor teljesen váratlanul jut eszembe egy-egy értelmesnek tűnő gondolat. Ha még sincs nálam a füzet, akkor telefonomba jegyzem fel, mert ha nem így tenném, akkor talán valószínűleg elfelejteném, legyen az bármennyire fontos vagy jó ötlet. A felírtakat két részre bontom: szellemi és fizikai feladatok. Ha már itt tartunk, hadd tegyem fel a kérdést a kedves olvasónak: a méhészkedés mekkora részben szellemi illetve fizikai tevékenység?

A fizikai tennivalókat igyekszem munkanapokon, munkaidőben elvégezni, míg a szellemi munkát akár fotelben, vagy álmatlanul ágyban fekve, utazás közben, vagy szűk baráti körben is művelhetem. Azt nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy a szellemi munka is írásban történjen, többek között azért, mert a leírtakat újra olvasva újabb és mélyebb összefüggések tárulnak fel.

Ha van néhány szabad óránk, kezdjük úgy a novembert, hogy füzetünkkel járjuk végig a munkaterületeket: méhészeti telephelyeket, mézházat vagy pörgető helységet, raktárt, garázsokat, udvart. Jegyezzük fel, hogy mit lenne célszerű elvégezni, megváltoztatni, kijavítani, stb...

Ha ezt alaposan végigvesszük, valószínűleg már több, mint elég tennivalót gyűjtöttünk össze. Persze itt gondoljuk azért végig, hogy melyek azok a dolgok, amik valóban időt- pénzt- idegeskedést takarítanak meg, melyek azok, amelyek esztétikai szempontokat szolgálnak, melyek azok, amelyek csak viszik a pénzt.

Méhész naptáramban ekkorra esik a lépek kezelésének feladata. Rakodó kaptáros méhész révén nagyon komoly logisztikát igényel a lépek raktározása. A lépek válogatatlanul, családból kivett mézes vagy pörgetett és szárazra takaríttatott, "kinyalatott" állapotban kerülnek a tárolóba, kimondottan erre a célra készített aljdeszka alapú raklapokon, amiket békával vagy targoncával mozgatunk.  Ha már nincsen sürgősebb feladatunk, a lépeket átválogatjuk, csoportosítjuk: szűzlépek, petézésre alkalmas "zsemle színű" lépek, mézkamra lépek, selejt lépek. Amelyik lépek mézet tartalmaznak, azok közül a félig vagy annál erősebben mézeseket külön válogatjuk, hátha szükség lesz rájuk családok megsegítésére, pároztatók betelepítéséhez vagy kölyökcsaládok indításához. A gyengén mézeseket felhasználhatjuk a tavaszi méhcsalád bővítéshez, pároztatók betelepítéséhez, szaporításhoz kiegészítő etetés mellett.

Ami a lényeg, egy raklapra egyféle lép kerülhet, és minden raklapot laminált színes lappal felcímkézünk, annak ellenére, hogy a különféle kategóriájú raklapokat külön helyre tesszük, mert egy figyelmetlen munkatárs véletlenül elkeverheti. Mindent úgy készítünk össze, hogy tavasszal, amikor szükség van rá, csak fogni kelljen, gondolkodás nélkül. Ez a megközelítés egyébként minden munkánkat jellemzi: mindent úgy készítünk elő, mintha azonnal szükség lenne rá, így megelőzhető a tavaszi kapkodás, keresgélés, bizonytalankodás és mindaz a káosz, ami ilyenkor előfordulhatna.

A selejt lépeket kivágjuk, a viaszt kiolvasztjuk, centrifugáljuk, majd saját viaszunkból műlépet készíttetünk. A kivágott keretek közül a még használhatókat trisós vízben tisztítjuk, majd újra huzalozzuk. Ez utóbbi munka nem igazán éri meg, haszna annyi, hogy munkatársainknak télire is tudunk munkát biztosítani. Emellett ilyenkor történik az új keretek elkészítése: tűzése, fúrása, huzalozása, műlépezése. Mindez az arra alkalmas munkatársak feladata, hiszen nem szakmunka. A méhész jobban teszi ilyenkor, ha regenerálódik, kipiheni a nyár fáradalmait, illetve egyensúlyba hozza a fizikai és a szellemi tevékenységet. Ehhez segítségképpen összeállítottam egy kérdéssort, és a megválaszolásához egy rövid iránymutatást, amit terjedelmi okokból a honlapomon helyeztem el.